Cím: Zene, Nyelv
és Nemzet: Kodály Zoltán Életútja Kodály Zoltán a 20. századi magyar zenei
élet egyik legmeghatározóbb alakja volt, akinek életműve nem csak zenében, de
az oktatásban és a folklór kutatásban is úttörő szerepet játszott. Kodályról
beszélve nem lehet nem megemlíteni azokat a gyökeresen új módszereket,
amelyeket a zeneoktatás terén alkalmazott. 1872. december 16-án született
Kecskeméten. Szülei muzsikus emberek voltak, így Zoltán már nagyon korán, 4-5
éves korában elkezdett zongorázni. Tehetsége vitathatatlan volt, ezért a
család hamar úgy döntött, hogy Budapestre költöznek, hogy Kodály tanulmányait
folytathassa a Zeneakadémián. Egyetemi évei alatt vált Kodály a zene mellett
az etnomuzikológiai kutatások iránt is érdeklődővé. Legjobb barátjával és
későbbi munkatársával, Bartók Bélával együtt gyűjtötték és jegyezték fel
Magyarország népi dalait és balladáit. Ezen munka során Kodály rájött, hogy a
magyar zenei nyelvnek sajátos hangzása van, amit a klasszikus zenei oktatás
nem vesz figyelembe. Így jött létre az úgynevezett ‘Kodály-módszer’, amely a
magyar népzene alapjain tanítja a zenét. Kodály nem csak zeneszerzőként és
zenepedagógusként, de tudósként is maradandót alkotott. Számos nemzetközi konferencián
vett részt, ahol előadásokat tartott a magyar népzene különleges volta és
annak oktatása kapcsán. A második világháború után pedig megteremtette a
zeneiskolák hálózatát, ahol a ‘Kodály-módszer’ alapján tanították és tanítják
ma is a gyermekeket. Kodály 1967-ben hunyt el, de öröksége tovább él.
Munkásságának köszönhetően Magyarországon és szerte a világban egyre több
helyen alkalmazzák az általa kidolgozott zeneoktatási módszert. Ezen felül
számos műve – mint például a „Háry János”, a „Galántai
táncok” vagy a „Psalmus Hungaricus” – alapművé váltak a
klasszikus zenének. Egész életútján keresztül Kodály Zoltán a zene, a nyelv
és a nemzet szoros kapcsolat