Boccaccio

   A reneszánsz kora: Boccaccio és az
irodalmi újítások Boccaccio, vagy teljes nevén Giovanni Boccaccio, Itália
egyik legnagyobb reneszánsz művésze volt. Az 1300-as években élt és alkotott,
és a középkori irodalomtól való eltérésével jelentősen hozzájárult az
irodalmi formák és stílusok fejlődéséhez. A folyékony olasz nyelven írt
versek és próza meghonosításában játszott vezető szerepet. Elkötelezetten
támogatta az olasz nyelvet, mint a tudományos és művészeti alkotások méltó
eszközét. Ezáltal tágabb közönség számára tett hozzáférhetővé olyan
műfajokat, amelyek korábban csak latinul jelenhettek meg. Az egyik
legismertebb műve a Dekameron, ami tíz napra bontva mutat be tíz történetet,
amelynek mindegyikét egy-egy karakter mesél el. A novellákat gyakran
erotikusnak és szatirikusnak tartják, de a középkori társadalomban gyakori
erkölcsi problémák is központi szerepet játszanak bennük. Boccaccio mindegyik
történetének saját tanulsága van, mindegyik rávilágít az emberi természet
egy-egy aspektusára. Még ha a mai olvasó számára kissé idejétmúltnak is
tűnhetnek a történetek, Boccaccio munkásságának fontosságát nem lehet eléggé
hangsúlyozni. Hozzájárult az irodalmi kifejezésmódok fejlődéséhez, és nagyban
elősegítette a reneszánsz kor irodalmának kibontakozását. Művei továbbá
betekintést engednek a középkori Európába, az akkori vallásos és társadalmi
normákba. Boccaccio tehetségét többek között abban láthatjuk, hogy mennyire
sokoldalú volt: prózaíróként és költőként is maradandót alkotott. Ezen
túlmenően munkásságán keresztül jelentős hatása volt kortársaira és az utána
következő írógenerációkra is. Boccaccio tehát nem csupán egy nagyszerű olasz
író volt, hanem az irodalomtörténetben betöltött szerepe miatt is kiemelkedő
figurának tekinthető. Munkássága úttörő volt, hiszen új utat nyitott az
irodalom előtt, amelynek hatása máig érezhető.